Ugrás a tartalomhoz
Főoldal
Search for:
Hírek
Intézményrendszer
Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság
Nemzeti park igazgatóságok
Természetvédelmi Őrszolgálatok
Kormányhivatalok
Önkormányzatok, jegyzők
Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Tevékenységi körök
Fajok és élőhelyük védelme
Földtudományi természetvédelem
Hazai génmegőrzés
Inváziós fajok elleni védekezés
Jogi védettség biztosítása
Környezeti nevelés
Magyarország GMO-mentes stratégiája
Natura 2000 hálózat
Nemzetközi egyezmények és együttműködések
Nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás
Tájvédelem
Természetközeli gazdálkodás
Természetvédelmi bemutatás, ökoturizmus
Természetvédelmi fejlesztések
Természetvédelmi monitorozás, Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
Természetvédelmi őrzés
Természetvédelmi pályázatok, projektek
Természetvédelmi vagyonkezelés
Térségi együttműködések
Veszélyeztetett vadon élő fajok fenntartható kereskedelme (CITES)
Vizsgák szervezése
Tematikus keresők
Védett természeti területek
Hrsz-kereső
Védett fajok
Országos Barlangnyilvántartás
Barlang bibliográfiai adatbázis
Interaktív természetvédelmi térkép
Natura 2000 területek
Természetvédelmi bemutatás
Természetvédelmi és tájvédelmi szakértő
Táji és természeti örökségünk
Védett természeti területek
Védett természeti értékek
Egyéb, táji és természeti örökségünk megőrzését elősegítő (területi) kategóriák
Természetvédelem az EU-ban
Natura 2000 hálózat
LIFE program
Egyezmények, együttműködések
Természetvédelmi elismerések
Pro Natura
A Természetvédelem Nagykövete
Dokumentumtár
Dokumentumok
Főmenüpont minta
Almenü csempebokorral
Mit tehet Ön a természetért?
A vadon etikettje
Sérült állatokhoz útmutató
Természetbarát otthon
Önkéntes programok
Dokumentumtár
Védett fajok
Vissza az előző oldalra
Adatok
További információk
Testhossz: 80-100 cm, farokhossz: 10-25 cm, testtömeg: 20-30 kg
Hazai elterjedés
Magyarországon a hiúzt a nyolcvanas évekig kipusztult fajnak tekintették, ekkor a kárpáti állomány növekedése miatt újra megjelent hazánkban. Előfordulása az Északi-középhegység területére korlátozódik. Az állomány utánpótlása Szlovákiából történik. Az utóbbi tizenöt évben végzett felmérések szerint rendszeres, illetve alkalmi előfordulását jelezték a Börzsöny, a Mátra, a Zemplén és Aggtelek térségéből, szórványos előfordulást regisztráltak a Bükkben, a Tarnavidéki dombságon és Biharugrai halastavaknál. A hazai állománya a legjobb években sem haladta meg a 10-15 egyedet.
Élőhely
A hiúz élőhely igényét tekintve specialista faj, emiatt rosszul tolerálja az élőhelyek megváltozását. Szinte kizárólag a nagykiterjedésű lombhullató vagy tűlevelű erdők lakója. Szorosan kötődik a zárt háborítatlan erdőségekhez. Nyílt területeken csak kivételes esetben, pl. kóborlása során jelenik meg. Élőhelyén a nyugalomnak kiemelt szerepe van, az emberi zavarást nehezen tűri. Hazai élőhely-választásáról nincsenek részletes információk, de az észlelések szinte kizárólag a nagy kiterjedésű erdős, sziklás területekről származnak.
Életmód
A hiúz általában magányosan élő, területtartó (territoriális) állat. Mozgáskörzetének nagysága 10-60 km2. Hazai megfigyelés szerint akár 40-50 km-t is megtesz a párzóhely és a préda között. Vadászatai során kisebb távolságokat tesz meg, mint a farkas, több napig az elejtett préda közelében marad.
Természetvédelmi megítélés
A hiúz speciális élőhelyi igényei és sérülékenysége miatt, mind az európai, mind a hazai előfordulása szűk, szigetszerű területekre korlátozódik. Mindent összevetve a létszámuk Európában legfeljebb 3-4000 példányra tehető. Ennek mintegy harmada a kárpáti régióban él. Állományára a természetes élőhelyek intenzív erdőgazdálkodással való rombolása, utakkal, vasutakkal és emberi zavarásnak erősen kitett területekkel való feldarabolása, az illegális elejtés és az ellenőrizetlen turizmus a legfőbb veszélyforrás. Ökológiai szempontból a faj, mint csúcsragadozó jelenléte mindenképpen kívánatos. Gazdasági kártétele hazánkban elhanyagolható. Nagy hangsúlyt kell fektetni az illegális elejtések visszaszorítása. Jelenleg ez a legfontosabb feladat, mivel a hazai állomány olyan kicsi, hogy egy-egy példány pusztulása is jelentősen befolyásolhatja annak stabilitását, ill. erősen visszavetheti a spontán visszatelepülés folyamatát. Emellett cél az alkalmas élőhelyek és vándorlási útvonalak védelme. Ennek érdekében az ökológiai hálózathoz kapcsolódóan élőhelyi folyosók kialakítása, a vonalas létesítményeken a vad számára alkalmas átjárók kialakításának szorgalmazása, az előfordulás magterületein a természetközeli állapotok és a zavartalanság biztosítása a cél. Lényeges feladat a határainkon kívüli, a hazai egyedekkel kapcsolatban lévő populációk állapotának figyelemmel kísérése, lehetőség szerinti erősítése és a hazai területekkel való kapcsolat fenntartása.
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
Fajok elterjedése
Galéria
Sáv bezárása
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Adatkezelési tájékoztató